Ehhez is szükséges egyféle
tehetség illetve jó megfigyelőképesség, de sok szorgalommal sikeresen el lehet
sajátítani ezt a tudást.
Ez történt velem is. A könyvben
olvasottak nagy része teljesen logikus, magától értetődő dolog, és én is
csapkodtam a fejem, hogy hogy nem
vettem eddig ezeket észre. A test legárulkodóbb részei a kezek, a szemek, a
száj és a lábak. Ezek közül a lábakat figyelik a legkevesebbe,t hisz egyrészt
ülés közben gyakran takarásban vannak, másrészt feltűnő, ha valaki folyton a
másik lábára pillant .
Hiába kapnak kevesebb figyelmet a lábaknak is nagy szerepe van a testbeszédben.
Egy láb állásának iránya egy párbeszéd során is fontos információkat tud
közölni a partnernek. Például ha a partnerünk lába felénk áll és a törzse
felénk fordul, vagyis velünk szemben áll, tudjuk, hogy akivel beszélünk, figyel
ránk és szimpatikusak vagyunk számára. Ha viszont a partnerünk törzse felénk
áll, de a lábfejei másfelé mutatnak, azt is leszűrhetjük, hogy nem kíváncsi
ránk, alig várja, hogy elszabaduljon tőlünk. A könyv hangsúlyozza azt, hogy az
egyes testi jelek egyenkénti értelmezése nem vezet feltétlenül pontos
következtetésre, ezzel szemben, ha több árulkodó gesztust is megfigyelünk a
partneren viszonylag helyesen következtethetünk az állapotára. Ezeket a könyv
„gesztuscsokroknak” nevezi. Például ha egy olyan emberrel rázunk kezet, akinek
kézfogása gyenge, lágy, vagyis olyan, mintha egy „döglött halat” szorongatnánk,
abból akaratlanul is arra következtetünk, hogy az az ember egy gyenge jellem és
könnyen fölé lehet kerekedni. Habár ez a jel arra utal, a megállapítás
önmagában nem lenne helye, s hisz az illető lehet egy orvos vagy egy zenész,
aki félti a kezét, ezért lágyan fog kezet. Ezért nem szabad csupán egy ilyen
testi jelből következtetéseket levonni. További gesztusokat kell keresni. A
könyv nem mellesleg hosszasan taglalja a különböző kézfogási stílusokat és azt,
hogyan kelthetünk velük jobb benyomást és mitől óvakodjunk egy első találkozás
alkalmával. A kezek rendkívül nagy szerepet játszanak a non-verbális
kommunikációban, hisz általában mindenki a kezeivel gesztikulál. Ha valakinek
megfigyeljük a kezét, az sok mindent elárulhat a jelleméről és a jelenlegi
érzelmi állapotáról is. Például ha valaki felfelé néző nyitott tenyérrel
gesztikulál, az azt a benyomást kelti, hogy nyitott, kedves természetű ember,
hisz felvett egy ilyen alapvetően behódoló magatartást. A lefelé néző nyitott
tenyeres gesztikuláció zárkózottságot, elutasítást, dominanciát sugall, amely
nem feltétlenül bizalomgerjesztő az emberek számára. A zárt öklös és nyitott
mutatóujjas gesztikuláció agressziót, parancsot jelenthet, mely engedelmességre
int. Számomra a legérdekesebb dolog a könyvben a hazugságok leleplezése.
Rengeteg olyan testi jel van, amellyel az emberek elárulják magukat egy kisebb
füllentés vagy akár egy nagyobb hazugság során. Habár sok ilyen jel van, a
többségüket nagyon nehéz észrevenni, hisz a jelek általában aprók és gyorsak.
Viszont még egy notórius hazudozó is produkál ilyen testi jeleket, mert ezek az
irányításunktól függetlenül történnek, mint például a pupillatágulás. Egyébként
a szem is egy remek kifejezőeszköze az emberi hangulatnak és tényleg igaz,
miszerint a szem a lélek tükre. A szemben lévő pupilla kitágul, ha számunkra
kedves, vonzó emberrel beszélgetünk és összeszűkül, ha megijedünk, félünk, vagy
esetleg undorodunk valamitől. Ez a tágulás persze nem olyan jelentős ezért
általában nem kelti fel senki figyelmét. Talán a nagy, kitágult pupilla az,
amely több embernek szemet szúr, mert az emberek általánosságban vonzónak találják
a kitágult pupillát. Ezért szoktak a szerelmesek sokáig egymás szemébe nézni
egy-egy meghitt pillanatban. A testi jeleink tulajdonképpen nem csak a
környezetünkre, de saját magunkra is hatással vannak. Például ha valaki karba
teszi a kezét, mindenféle különösebb ok nélkül, mivel a testbeszéd elutasítást
sugall, a személy hangulata is átmegy elutasítóba és kizárja a környezetét.
Vagy például ha valaki magyar órán felel és látja, hogy a tanár karba tett
kézzel ül, lábai összekulcsolva az ajtó felé néznek és csak néhány pillantást
vet a felelőre, a felelő érzi, hogy valami nincs rendben, hisz a tanár egy
elutasító, nemtörődöm magatartást vett fel. Ettől függetlenül a diák kaphat
ötöst, de lehet, csak azért mert a tanár testtartásából arra is következtethetünk,
hogy nem végig figyelt a feleletre.
Összességében a non-verbális
vagyis a testi jelek mögött rejlő valós gondolatokat, érzelmeket megérteni
bonyolult dolog, de nem lehetetlen. Sok gyakorlással és odafigyeléssel bárkiből
lehet mentalista.
Irodalomjegyzék:
Barbara és
Allan Pease: A testbeszéd enciklopédiája ; Budapest, Park Könyvkiadó, 2008
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése