Szinte már gondolatolvasás

Egész eddigi életemben foglalkoztatott a kérdés, hogyan olvassak az emberekben. Rengeteg film és sorozat rendelkezik olyan természetfeletti szereplőkkel, akik belelátnak mások gondolataiba. Mindig irigyeltem ezt a képességet, de sajnos a valóságban a gondolatolvasás csupán a testbeszéd helyes értelmezésén alapszik.

Ehhez is szükséges egyféle tehetség illetve jó megfigyelőképesség, de sok szorgalommal sikeresen el lehet sajátítani ezt a tudást.  

Ezzel kapcsolatban olvastam egy könyvet A testbeszéd enciklopédiája címmel Barbara és Allan Peasetől. A könyv általánosságban ír a testbeszédről és a non-verbális jelek megértéséről tökéletesen érthető, egyszerű nyelvezetet használva. Mivel nem használ bonyolult szakkifejezéseket, egy laikus olvasó is könnyen tanulhat belőle és használhatja a könyvből szerzett tudást. Az írók kifejezetten ajánlják mindenkinek, akik egy kicsit is érdeklődnek a testbeszéd iránt vagy hasznosítani tudják az üzletben vagy a magánéletben. A könyv nyújtotta információkkal és egy kis odafigyeléssel az olvasó szinte mentalistaként érzi magát. Teljesen máshogy kezd tekinteni az emberek közötti kommunikációra és olyanokat is észrevesz, amiket eddig soha. Felnyílik a szeme.

Ez történt velem is. A könyvben olvasottak nagy része teljesen logikus, magától értetődő dolog, és én is csapkodtam a fejem, hogy hogy  nem vettem eddig ezeket észre. A test legárulkodóbb részei a kezek, a szemek, a száj és a lábak. Ezek közül a lábakat figyelik a legkevesebbe,t hisz egyrészt ülés közben gyakran takarásban vannak, másrészt feltűnő, ha valaki folyton a másik lábára pillant . Hiába kapnak kevesebb figyelmet a lábaknak is nagy szerepe van a testbeszédben. Egy láb állásának iránya egy párbeszéd során is fontos információkat tud közölni a partnernek. Például ha a partnerünk lába felénk áll és a törzse felénk fordul, vagyis velünk szemben áll, tudjuk, hogy akivel beszélünk, figyel ránk és szimpatikusak vagyunk számára. Ha viszont a partnerünk törzse felénk áll, de a lábfejei másfelé mutatnak, azt is leszűrhetjük, hogy nem kíváncsi ránk, alig várja, hogy elszabaduljon tőlünk. A könyv hangsúlyozza azt, hogy az egyes testi jelek egyenkénti értelmezése nem vezet feltétlenül pontos következtetésre, ezzel szemben, ha több árulkodó gesztust is megfigyelünk a partneren viszonylag helyesen következtethetünk az állapotára. Ezeket a könyv „gesztuscsokroknak” nevezi. Például ha egy olyan emberrel rázunk kezet, akinek kézfogása gyenge, lágy, vagyis olyan, mintha egy „döglött halat” szorongatnánk, abból akaratlanul is arra következtetünk, hogy az az ember egy gyenge jellem és könnyen fölé lehet kerekedni. Habár ez a jel arra utal, a megállapítás önmagában nem lenne helye, s hisz az illető lehet egy orvos vagy egy zenész, aki félti a kezét, ezért lágyan fog kezet. Ezért nem szabad csupán egy ilyen testi jelből következtetéseket levonni. További gesztusokat kell keresni. A könyv nem mellesleg hosszasan taglalja a különböző kézfogási stílusokat és azt, hogyan kelthetünk velük jobb benyomást és mitől óvakodjunk egy első találkozás alkalmával. A kezek rendkívül nagy szerepet játszanak a non-verbális kommunikációban, hisz általában mindenki a kezeivel gesztikulál. Ha valakinek megfigyeljük a kezét, az sok mindent elárulhat a jelleméről és a jelenlegi érzelmi állapotáról is. Például ha valaki felfelé néző nyitott tenyérrel gesztikulál, az azt a benyomást kelti, hogy nyitott, kedves természetű ember, hisz felvett egy ilyen alapvetően behódoló magatartást. A lefelé néző nyitott tenyeres gesztikuláció zárkózottságot, elutasítást, dominanciát sugall, amely nem feltétlenül bizalomgerjesztő az emberek számára. A zárt öklös és nyitott mutatóujjas gesztikuláció agressziót, parancsot jelenthet, mely engedelmességre int. Számomra a legérdekesebb dolog a könyvben a hazugságok leleplezése. Rengeteg olyan testi jel van, amellyel az emberek elárulják magukat egy kisebb füllentés vagy akár egy nagyobb hazugság során. Habár sok ilyen jel van, a többségüket nagyon nehéz észrevenni, hisz a jelek általában aprók és gyorsak. Viszont még egy notórius hazudozó is produkál ilyen testi jeleket, mert ezek az irányításunktól függetlenül történnek, mint például a pupillatágulás. Egyébként a szem is egy remek kifejezőeszköze az emberi hangulatnak és tényleg igaz, miszerint a szem a lélek tükre. A szemben lévő pupilla kitágul, ha számunkra kedves, vonzó emberrel beszélgetünk és összeszűkül, ha megijedünk, félünk, vagy esetleg undorodunk valamitől. Ez a tágulás persze nem olyan jelentős ezért általában nem kelti fel senki figyelmét. Talán a nagy, kitágult pupilla az, amely több embernek szemet szúr, mert az emberek általánosságban vonzónak találják a kitágult pupillát. Ezért szoktak a szerelmesek sokáig egymás szemébe nézni egy-egy meghitt pillanatban. A testi jeleink tulajdonképpen nem csak a környezetünkre, de saját magunkra is hatással vannak. Például ha valaki karba teszi a kezét, mindenféle különösebb ok nélkül, mivel a testbeszéd elutasítást sugall, a személy hangulata is átmegy elutasítóba és kizárja a környezetét. Vagy például ha valaki magyar órán felel és látja, hogy a tanár karba tett kézzel ül, lábai összekulcsolva az ajtó felé néznek és csak néhány pillantást vet a felelőre, a felelő érzi, hogy valami nincs rendben, hisz a tanár egy elutasító, nemtörődöm magatartást vett fel. Ettől függetlenül a diák kaphat ötöst, de lehet, csak azért mert a tanár testtartásából arra is következtethetünk, hogy nem végig figyelt a feleletre.

Összességében a non-verbális vagyis a testi jelek mögött rejlő valós gondolatokat, érzelmeket megérteni bonyolult dolog, de nem lehetetlen. Sok gyakorlással és odafigyeléssel bárkiből lehet mentalista.

 Dalanics Adrián

Irodalomjegyzék:

Barbara  és Allan Pease: A testbeszéd enciklopédiája ; Budapest, Park Könyvkiadó, 2008