2014. június 24., kedd

Pszichológia

Mindig érdekes témának találtam a pszichológiát, ezen belül is az emberek viselkedését tanulmányozó ágat. Talán azért, mert világéletemben sokat foglalkoztam az emberekkel, arról, mit gondolnak, hogyan érezhetnek. Sokan ezt elvont, esetleg fölösleges témának tartják, de mégis van néhány olyan dolog, amit hasznos tudni embertársainkkal kapcsolatban. Ezen dolgok segítségével sokkal egyszerűbben megérthetjük a másikat, ami - valljuk be - nem túl hátrányos dolog.

Sokszor kerülünk tanácstalan helyzetbe azzal kapcsolatban, hogy nem igazán tudjuk, egy-egy emberrel ugyan mit is kellene kezdeni, hogyan kellene hozzáállni bizonyos dolgaihoz. Ezeket a helyzeteket nagyrészt elkerülhetjük, ha tisztában vagyunk egy-két alapvető információval vagy épp „trükkel”, például tudunk olvasni a másik testbeszédéből, arckifejezéséből, vagy következtetünk a hanglejtésből. Ahhoz viszont, hogy alkalmazni tudjuk ezeket a dolgokat, és könnyebben értsük mások viselkedését, fontos, hogy előbb saját magunkat ismerjük és értsük.
Luft és Ingham (1973) modellje arra ad magyarázatot, hogy énünknek, viselkedésünknek két dimenziója van, amit önmagunkról ismerünk, és amit mások ismernek rólunk. Ennek alapján rajzolhatjuk meg a JOHARI ablakot, ami a személyiség viselkedésének négy területét adja.
A nyílt terület, a személy azon viselkedéseit tartalmazza, amelyeket ő maga ismer, a vele kapcsolatban lévő személyek szintén. Ilyen pl. név, családi szerepek, munkahelyi pozíciók stb. nyilak[VBK1] 
A „vak” terület mások által ismert, de az egyén által ismeretlen viselkedésmódokat, cselekvéseket tartalmaz, pl. a viselkedés furcsaságai.
A „zárt” (rejtett) terület az egyén előtt ismert, de mások elől elrejtett érzések, gondolatok, viselkedések.
A „sötét” terület olyan tulajdonságot jelent, ami az egyén és mások előtt is ismeretlen, ami a tudattalannal azonosítható.
Ez azt jelenti, hogy minden személyiségben van olyan terület, amelyet senki nem ismer, vagy kevéssé megismerhető terület, és olyan is, amit elrejt mások elől. A folyamatos kapcsolattartás ad lehetőséget arra, hogy megismerjük a másikat, viselkedésének okait. Ennek segítését szolgálja az empátia.
A beleéléshez közvetlen kommunikációs kapcsolatra van szükség. Elengedhetetlen a személyek egymás felé irányuló figyelme, odafordulása. Az empátia lényege tehát a kommunikáció és a közvetlenség, amelyben a látásnak és a hallásnak jelentős szerepe van. Segítségével mások érzelmi, hangulati állapotának megragadására van lehetőség.
Ennél a résznél tulajdonképpen már helyben is vagyunk, hiszen a kommunikáció által jobban megismerhetjük a másik ember reakcióit, érzelmeit. Például, elég könnyű észrevenni, ha valaki dühös. A méreg szinte kizárólag csak a felsőtestre terjed ki, ilyenkor gyorsabb a légzés, szaporábbá válik a szívverés, ezért könnyű dühös állapotban kiborulni. Sokaknál ezek a tünetek párosulnak a remegéssel és az arcpírral is. Ha ezen dolgok akár halvány jelét is észrevesszük valakin beszélgetés közben, biztosan következtethetünk arra, hogy valami nem épp odaillőt mondtunk, amin a másik felidegesítette magát. Megelőzhetjük a vitát vagy a korábban említett kiborulást, ha megpróbálunk javítani a helyzeten. Bánatos állapotban az ember visszahúzódóvá válik, ilyenkor a karból, valamint a lábból is kimegy az erő. Sokat segíthetünk másokon és magunkon is, ha tisztában vagyunk azzal, egyes érzelmeknek milyen fizikai kivetülései vannak.
Az emberismeret fontossága tehát hatalmas előny és igen hasznos dolog. Nem jár egyáltalán semmilyen ördöngösséggel, számtalan forrásból, például az internetről, szakkönyvekből is gyűjthetünk információkat és tanulhatunk. Nagyon hasznosnak találom az etika órákat is, amiket egyes iskolákban a mai napig megtartanak. Sok mindent lehet általuk is tanulni. De kezdésnek elég az is, ha nyitott szemmel járunk, ha kicsit jobban odafigyelünk a környezetünkre, az emberekre, ezáltal próbálunk jobb emberismerőkké válni.

( Írta Molnár Hannah 11.d)

Irodalomjegyzék

1.      Balogh Edina (szerk.): JOY magazin. Bp., Marquard Média Magyarország Kft., 2014
2.      Kósáné Ormai Vera: A mi iskolánk. Bp., IF Alapítvány, 1998
3.      Bodnár Gabriella – Simon Péter: A viselkedés pszichológiai alapjai http://moodle.appi.http://moodle.appi.bme.hu/pluginfile.php/16952/mod_resource/content/1/pszichologiai_viselkedes_alapjai.pdf  (Utolsó letöltés: 2014.05.29.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése