Amikor
12 évesen elkezdtem érdeklődni a fotózás iránt, csak úgy kattintgattam a fényképezőgépemet,
de fogalmam sem volt róla, hogyan
fényképezzünk helyesen és hogyan használjuk ki fényképezőgép adta
lehetőségeket. Láttam azt a sok szép fényképet az újságokban, könyvekben,
interneten, és tudtam, én is így akarok fényképezni! Aztán kaptam egy könyvet,
ami az újdonsült hobbimról szól. Rengeteget tanultam.
A
legfontosabb, hogy ismerjük saját fényképezőgépünket. Ma már rengeteg fajtával
találkozhatunk, az olcsó, eldobható daraboktól kezdve, a digitálisakon
keresztül, a bonyolult és igen drága tükörreflexes gépekig. Szinte mindenki
rendelkezik eggyel, de nem sokan tudják, mennyi mindent lehet változtatni egy
képen csupán a beállításokat kihasználva.
Aki
szebb, jobb minőségű képeket szeretne készíteni, az valószínűleg beruházik egy tükörreflexes fényképezőgépre.
A legtöbbhez viszont külön objektívet kell vásárolnunk. Vannak ultra nagy
látószögű objektívek, melyeknél a horizont lefele görbül és kör alakú a kép. A
nagy látószögű objektívek magas épületeknél előnyösek. Az alapobjektív
megegyezik az ember látószögével. Portrékhoz én a teleobjektívekt
ajánlanám, viszont a szuper teleobjektívek a profi sport- és természetfotósok
eszköze. „A végeredmény tekintetében a legmeghatározóbb az objektív
gyújtótávolsága, avagy fókusztávolsága.”[1]
Vakut
is érdemes külön vásárolni, hiszen rengetegszer előfordul velünk, hogy egy
képet szeretnénk készíteni, de túl kevés fény áll rendelkezésünkre. A vaku általában
szabályozható, és a gyorsaság miatt könnyedén elkaphatunk egy tökéletesen éles
képet gyorsan mozgó környezetünkben. Nagy előny, hogy a vaku fénye, gyakran
megegyezik a nap fényével, bár szerencsétlen esetekben megeshet, hogy a fény
visszaverődik például az üvegről. A sokak számára ismert vörösszem-effektust a
beépített vaku okozza, de ezen kívül még sok energiát is igényelnek, és ezért
gyorsan lemerülhet az elem vagy az akkumulátor.
A
következő kérdés ezek után az, hogy kézi vagy automatikus vezérlést
használjunk? Az egyszerűbb egyértelműen az automatika, a hobbi vagy profi fotós
viszont le nem mondana a kézi vezérlésről. Hogy miért? Egyszerű. Rengeteg olyan
beállítást használhat, amely nagymértékben módosítja a képünket.
A
legfontosabb beállítás az expozíció, azaz a rekesz és zársebesség. A
zársebesség egy meghatározott hosszúságú pillanat, amely alatt elkészítjük a
képet. A rekesz pedig az objektívnek egy meghatározott méretűre szűkített
nyílás. Ez a két aprócska dolog nagy hatással van képünkre.
Mindegyik
fényképezőgép rendelkezik egy olyan beállítással, amellyel a megfelelő
fényértéket választhatjuk ki. Ennek a használata általában igen egyszerű, és
nagy segítségünkre lehet, ha úgy gondoljuk,
a kép nem olyan, mint valójában, vagy túl fényes, vagy túl sötét. A színek
élénkítéséhez vagy tompításához szűrőket is használhatunk, bár ma már ez nem
olyan elterjedt, hiszen ezt utómunkálatokkal is elérhetjük a számítógépen.
Rengetegen,
köztük én is szeretem használni a makró módot, ami annyit jelent, hogy közeli
képet készítünk. Rendkívül éles, részletes képet sikerül vele készíteni, miközben
olyat láthatunk, amit lehet, hogy szabad szemmel egyébként nem vennénk észre.
Miután
minden szükséges beállításról gondoskodtunk, ügyelnünk kell a kompozícióra is.
Ez viszont attól függ, milyen képet készítünk. Tájképeknél érvénybe lép az
aranymetszés szabálya, amely szerint a kép felső harmadát az égboltnak kell
elfoglalnia. Sokszor várnunk kell egy megfelelő pillanatra, amikor úgy érezzük,
most kell lekapnunk valamit!
Állatportrékat
akár otthon is készíthetünk, ha van házi kedvencünk. Fontos, hogy megfelelő
nézőpontból és megfelelő pillanatban nyomjuk le a gombot. Ez a nézőpont legyen
egy szinten az állattal, vagy ami még jobb, lentről fotózzunk fölfele! Én
személy szerint azt vettem észre, hogy sokkal jobb képeket készíthetünk akkor,
ha nem hívjuk fel magunkra az állatok figyelmét.
Emberek
portréfotózásánál figyelnünk kell a megfelelő fényre és a modell beállására.
Segíthetünk neki, ha nincs ötlete, hogy milyen pozíciót vegyen fel.
Hagyományosan mellmagasságig látszik fényképünkön a modell, de ha egész alakos képet szeretnénk készíteni,
ügyeljünk a háttérre és arra, hogy véletlenül se vágjuk le a lábfejét vagy a
feje búbját! Hatásos portrékat készíthetünk úgy, ha nagyon közelről,
kontrasztosan fényképezzük le az arcot. Természetesen lehet próbálkozni és
spontán portrékat csinálni, hiszen néha sokkal jobban sikerülnek és
természetesebbek.
Most
már megtanultam, mi számít a fényképezés során, és igyekszem mindent figyelembe venni. Fontos,
hogy ismerjük fényképezőgépünket és a benne rejlő lehetőségeket! Vegyünk hozzá
illő objektívet és vakut - attól függően, hogy mit szeretnénk fényképezni -, mert
ha számít a fénykép minősége, nem fogjuk megbánni! Hacsak nem akarjuk az
automatikus vezérlésre hagyni, állítsuk be a rekeszt, a zársebességet, és a
fényerőt! Ügyeljünk a megfelelő kompozícióra, de ne felejtsük el soha, hogy mindig
kísérletezzünk, hiszen így készülnek az igazán figyelemreméltó, egyedi
fényképek!
Zájec Mirszlava
Irodalomjegyzék
1.
Alisa
McWhinnie (szerk.): A fotózás kézikönyve. Pécs, Alexandra Kiadója, 2005
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése