Azért
ezt a témát választottam, és írok róla szívesen, mert jómagam is egy japán
küzdősportot űzök, még pedig a judo-t. Kevesen ismerik ezt a sportágat, illetve
hallásból sokan csak besorolják a többi fehérruhás küzdősport közé.
Ez
a sportág nem rendelkezik hosszú múlttal, de mára elterjedt az egész világon. Az
ősi japán jiu-jitsu-ból alakult ki. A XIX. században betiltották a japán nemesi
származást jelképező kard használatát, a szamurájok jelképét. Ezután a japán
nép kezdett elkényelmesedni és kevesebbet mozogni. Jigoro Kano (1860-1938) az
ősi japán harcművészetekkel kezdett el foglalkozni. 22 éves korára elérte az
V.dan fokozatot. Több iskolában egymás után tanult harcművészeteket, majd
eldöntötte: saját iskolát alapít. A jiu-jitsu sportból kiválasztotta azokat a
technikákat, amelyek az emberre nem veszélyesek, és bevezette az eséstanulást.
A jiu-jitsu szó „lágy művészetet” jelent, de ezt Kano a judora változtatta meg,
ami ugyanezt jelenti, de a „do” szócskával a szellemi útra tette a hangsúlyt.
Kano szerint a gyakorlás a tudáshoz vezető út, és ezen az úton szellemi
megtisztuláson megy át a művelője. A mai napig láthatjuk a mérkőzések előtt és
után a versenyzők egymás iránti tiszteletét. Ez annak köszönhető, hogy Kano a
partnert nem ellenfélnek, hanem annak tartotta, aki a tudás elsajátításában
segít. Az első intézetét, a Kodokan intézetet 1882-ben alapította meg Tokióban.
A sportág mindenki számára elérhetővé vált és 1934-től az iskolában kötelező
anyag lett. Ma már több mint 5 millió igazolt versenyző él Japánban. Kano 4
tanítványát küldte szerte az világban, hogy népszerűsítse a sportágat. 1964-re
már az Olimpiai Sportágak közé is feljegyezték a judot. Nagyrészt csak férfiak
űzték, de 1980-ra már megrendezték az első női világbajnokságot. 1906-ban
Sasaki Kichisaburo judomester érkezett Budapestre. 60 fővel kezdte meg a
tanfolyamot, de csak 4 fő maradt meg. A mester meg is jegyezte a magyarokról,
hogy lusták és türelmetlenek, így sosem fogják elsajátítani ezt a sportágat. A
sikertelen kísérlet után 1928-ban Vincze Tibor rendszeres edzéseket kezdett el
tartani. 1946-ban létrehozta az első judo szakosztályt. A nevét magyarosította
„cselgáncsra”. 1962-ben Dávid Tamás első Európai Bajnokunk lett. 1966 november
25-e a magyar judo „fekete napja”. Ekkora sikerült egy válogatott csapatot
összeállítanunk, de szerencsétlenségükre, amikor utaztak ki, Pozsonyban
lezuhant a repülőgép, és az egész magyar csapat odaveszett. Ezután egyenesen a
Kodokan intézetből jöttek szakemberek, hogy segítsék újra a magas színvonal
elérését Magyarországon.
Napjainkban
is folytatódik ez az eredményesség. Cselgáncsban szereztünk már 6 olimpiai
érmet. A 2012-es londoni olimpián Csernoviczki Éva bronzérmes lett, ő az első
magyar női cselgáncsos olimpiai bajnok. Ungvári Miklós pedig ezüstérmes lett.
Hazánkban rengeteg reménység edz az elkövetkezendő riói olimpiára, amin nagy
eséllyel indulnak sportolóink.
A
judo egy maximálisan versenyezhető sportág. A meccsek célja az ellenfél földre
vitele, az ott történő lefojtása vagy karjának kifeszítése. A földre vitelt
különböző dobástechnikákkal érhetjük el. Ha az ellenfelünket sikerül úgy
eldobni, kigáncsolni, hogy végig kontroll alatt tartjuk és teljesen a hátára
érkezik, akkor IPPON értékű 10 pontost dobást kapunk, és abban a pillanatban mi
nyerjük a mérkőzést. Ha ezt nem sikerül összehozni, WA-ZA-RI vagy YUKO értékű
dobást ítélhet meg a bíró. Ekkor nem győzünk rögtön, de a földön van esélyünk
az ellenfelet lefojtani, vagy pedig könyökízületét feszíteni. Akin ezt
végrehajtjuk, és helyesen, annak 3 kopogással vagy pedig a „maita” japán szóval
jeleznie kell ezt a bíró felé. Ekkor is IPPON értékű pontot kapunk, azonnali
győzelemmel. A versenyeken már a legkisebb korosztálytól elindulhatunk és a
legidősebb korosztályra is van példa. Az judokákat súlycsoport és életkor
szerint osztják be.
Amikor
meglátunk ilyen versenyzőket észrevehetjük, hogy más-más színű övek vannak
rajtuk. Ezek az övszínek azt a célt szolgálják, hogy megkülönböztessék a
judoban való jártasságot mind gyakorlatban, mind elméletben. Minden kyu
fokozatra vizsgát kell tenni, így lépve a citromsárgától a fekete övig. A
fekete öv már dan fokozat. Én most éppen 4 kyu-val rendelkezem, de ebben az
évben szeretnék legalább egy kyu-t előre lépni. A vizsgák anyaga elméleti és
gyakorlati részből áll, ami egyre nehezebb lesz.
Orvosok
mutatták ki, hogy ez egy olyan sportág, amihez a legösszetettebb állóképesség
és izomzat szükséges. Én hetente edzek 5 alkalommal két órát, mivel a jó
eredmények eléréséhez nélkülözhetetlen a kemény edzés. Ahogy a mesterem szokta
mondani: „Ha egy edzést kihagysz, azt már soha az életben nem tudod bepótolni”.
Vagy egy nagyon találó japán mondás az edzésekhez: „Ami nem öl meg, az
megerősít.”
A
címben olvashatjuk, hogy a judo több mint sport. Ez az én tapasztalatom szerint
teljesen igaz. Minden küzdelem előtt és után meghajlunk a másik előtt és kezet
fogunk. Ha belépek a dojo-ba (ez a küzdő terem), úgyszintén meg kell hajolnom. A
judo a mások iránti tiszteletre, fegyelemre, türelemre tanít, és óriási
akaraterőt növel. Ezt magamon is észrevettem, hogy amióta ezt a sportágat űzöm,
nagyobb energiával látok neki az előttem álló feladatoknak. Édesapám judoedző,
és sok szülő vitte a gyermekét hozzá azzal a panasszal, hogy a gyermeknek
rengeteg levezetetlen energiája van, ami sajnos az iskolában a rossz
magatartásban nyilvánul meg. A pedagógusok már nem tudtak, mit csinálni a
gyermekkel, nagyon rosszul viselkedett és rettentően neveletlen volt. Alig telt
el pár hónap, a kisgyerek tanulmányi eredménye rohamosan elkezdett javulni, és
a szülőktől jöttek a visszajelzések, hogy nincsen több intő és figyelmeztető. A
judo-ban a legfontosabb, hogy tiszteld a másikat, legfőképp a mesteredet .
Ez
a sport számomra nagyon fontos. Ajánlanám minden fiatalnak és minden idősebbnek.
Ha valaki szeretne teljes testi és lelki fejlődésben részesülni, mindenképp
kezdje el űzni. Nem választanék más sportágat. Kedvenc időtöltésemmé vált.
Érdemes komolyan venni, hiszen a mai világban egy lázadó tinédzsert - véleményem
szerint - egyedül a sport menthet meg.
Vincze Vivien
Nagy
György, Ősze Attila: Judo Kyu vizsgák. Kiadja: Magyar Judo Szövetség, 2002
Sasaki
Kichisaburo: Djudo, a japán dzsiu-dzsicu tökéletesített módszere, ismeretlen
kiadó, 1907
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése